Hagyományteremtő rovatunkban a gombairodalom nagy öregeinek jegyzeteiből, rég elfeledett könyvekből idézünk. Az első részben Csík-Madéfalvi Dr. Istvánffy Gyula, a Magyar ehető és Mérges Gombák Könyve van terítéken.
„A gombatermelés igen régi eredetű, már hajdan rájöttek arra, hogy a gombatermő fák törzse pincében tartva, vagy nedves helyen elásva megint termőképes lesz. Ezt a módot tényleg most is alkalmazzák.
Legrégebben ismeretes a gombatenyésztés Japánban. Schrőter szerint ott a Sii-táke nevű gombát (Collyba Schii-Take Siebold) kultiválják, s tölgyhasábon tenyésztik. A legnagyobbszerű a francia gombatermelés, így már 1867-ben a Méry-i gombatermelő pincében az ágyások hossza valami 35 kilómétert ért el s 1500 kilogramm volt a napi termelés. Dél-Olaszországban a gombakövetket a Pietra fungaia-t széltében árulják.
Az észak-amerikai Egyesült – Államokban csak a legújabb időkben kezdték meg a gombatenyésztést, mégis 1890 óta megnégyszereződött a termelés. San-Fransiscóban egy termelő már gépekkel végzi a melegágyak feltöltését és kiürítését, kis vasút fut az ágyak körül s nyáron át is folytatja a termelést.
Észak-Amerikában egy egészen új fajjal is tesznek kísérletet, ez New-York körül termett most mint Agaricus subrufescens Peck ismeretes. Jól termek, habár nem is olyan gazdagon, mint a csiperke.
Minden zárt, valamelyest meleg helyiségben lehet csiperkét tenyészteni s mint egy vén kertész mondta, még az asztal fiókjában a „közkenyérben”, vagy Cooke szerint a „kalapskatulyában” is. Sötét, egyforma meleg (13-18°C) helyiség kell a gombatenyésztésre, így p. a betakarható melegágyak, üvegházak, pincék, kamrák, régi nem nedves bányák stb. mind jók. A fődolog a jól elkészített trágyával kevert föld.
Legjobb a szamár- vagy lótrágya, még pedig lehetőleg igás lovaktól való. Sokszor ló- és juhganéjt kevernek egyenlő részben. A francia tenyésztő a trágyát arra való ládákba rétegesen betölti, úgy 1,25 m vastagon, erre letapossa s minden 10 napban (egypárszor ismételve) megforgatja, s újra letapossa. Ebből a trágyából 50 cm, vastag melegágy készül, s a mikor az 30-35 °C-ra hevült, szép körökben lyukakat vájnak bele s ezekbe nyomkodják be a gomba-csírát.
Ez nem egyéb, mint a csiperke myceliumával keveredett trágya, mely más tenyésztőtől került, a csíra szárazon sokáig, 10 évig is megtartja csírázó erejét. Körülbelül nyolc nap múlva új mycelium fejlődött már s ekkor az egészet 2-5 cm vastagon földdel betakarják. Párisban a kőbányákból eredő finomra szitált mészkőport használják takarónak; ha most megöntözzük az ágyat, rövid idő alatt terem a gomba. Nálunk a trágyát földdel keverik.
Angol mód csiperkét termelni még egyszerűbb. Az angolok szétmorzsolt lótrágyából egy 25 cm magas csomót raknak, majd megöntözve összenyomkodják, hogy csak 10 cm magas legyen. Mintegy 2 hét múlva a csírából a csomó közepébe vetnek egy darabot, s a finomra szitált földdel behintik. A szalmával betakart kulturában 20-30 nap múlva kiüti már a fejét a fiatal csiperke.
Sok nagy angol vendéglőben a csiperkét a konyha-asztal fiókjaiban nevelik. A szakácsok a házi csiperketenyésztés alkalmával a trágyát kenyérhéjjal keverik. (Bohus László br. úr közlése).
Leginkább űzik a gombatermelést Franciaországban és Belgiumban. Páris egymaga kb. 20 millió frankot érő csiperkét produkál még pedig a régi keresztény katakombákban és carriere-ekben, régi föld alatti kőbányákban. Egyike a legnevezetesebb efajta tenyésztés a Monrouge-i, a párisi erődítések tövében. Egy kerek kútnyíláson szállunk le a 20 m mélyen fekvő kultúrákhoz, egyszerű bányász létrán kúszván le az aknába. Alúl hatalmas boltozatú folyosókat láttunk, melyeket erős oszlopok tartanak, t.i. a kivájt sziklákból visszamaradt erődítések. A barlang talaját csupa csiperke-ágyak borítják, a sáncalakú ágyak szorosan futnak egymás mellett, alig van közöttük 10 cm hézag (magosságuk alig több, 40-50 cm-nél, szélességük is ilyenforma). Minden talpalatnyi hely föl van használva, csupa csiperkét terem minden; minden sarok, minden sziklakiszökellés értékesítve van. Itt egy kannát, ott egy kosarat látunk, ebben is gomba-termő föld van, s minő pompás csiperkék borítják az edényeket! Tovább egy hatalmas cukorsüveg-forma kúpot látunk, tele tűzdelve hatalmas gombával, másutt pedig hengereken tolható, mozgatható melegágyra akadunk. Ezen bánya másfél mérföldet kitevő melegágyaiból télen-nyáron naponta 1500-2000 kg gombát aratnak s ebből egy üzlet pusztán Londonban évente 14.000 szelencét küld. Ez pedig még csak egy kisebb fajta tenyésztő volt!
Körülbelül egy órányira Páristól (vasuton) Frépillon mellett fekszik Méry-sur-Oise kis község, mely alatt szintén igen hatalmas, rég elhagyatott kőbányák vannak, de ezekben nem hagytak tartó oszlopokat s így az óriás boltozatos üregek templomokhoz hasonlítanak. Az ágyások hossza 4 mérföldet teszen, s egy másik barlangban pedig ugyancsak Frépillon mellett 3,5 mérföldre rúgó gombaágyak vannak üzemben. S ily gombatenyésztő, sok van Páris körül.
Brüsszelben van többek közt egy csiperke-tenyésztő, mely mesterséges barlangot utánoz, vagyis hatalmas pinceépítkezés; 3-4 emeletesen futnak a pinceágak egymás felett; itt is természetesen minden anyag, hulladék, stb. le- s fölszállítandó.
Mindezek dacára az üzlet pompásan jövedelmez. Fényes példa ez is arra, hogy mily fontos nemzetgazdaságilag a csiperke-termelés.
A csiperketenyésztésnek sok ellensége van, rovarok, pincebogarak, csigák, penészek pusztítják az ültetvényeket.
A csiperkén kívül jóformán alig sikerül más gomba termelése, vagy csak nagy gonddal és utánjárással. Franciaország némely részében, így Niéve départementben kultiválják a Clitopilus Prunulus-t, a Mousseron-t, az ún. mousseronniére-ekben.”
(1899.)
