felmelegedés szarvasgomba klímaváltozás

A globális felmelegedés újabb áldozata: szarvasgomba

Az általános felmelegedés hatásaival is szembe kell nézniük a szarvasgomba termesztőknek Évtizedeken át azon voltak, hogy a nem lankadó keresletet kielégítsék e ritka kinccsel. „Nem reklámozzuk a szarvasgombát, a hiányt kell kezelnünk” – mondta Jean-Charles Savignac, a Francia Szarvasgomba-tenyésztők Szövetségének elnöke (FFT).

A 2009/2010-es szezonban, amikor a Tuber melanosporum, a gasztronómusok által nagyra becsült fekete szarvasgombához létfontosságú víz nem volt elegendő, mintegy 25 tonnát gyűjtöttek a hét francia szarvasgomba-termelő régióban.

„Ha százszor ennyit szállítanánk, az is elkelne.” – folytatta Savignac. „Az 1960-as években évente 200-300 tonnányi volt a termelés, és legkisebb gond nélkül el tudtuk adni, hogy az egy évszázaddal korábbi évi ezer tonnáról már ne is beszéljünk, pedig akkor jóval kevesebb ember volt, és nem voltak közlekedési eszközök”.

Az 1600 lelket számláló Lalbenque faluban, az első délnyugat-franciaországi nagybani piacon néhány perc alatt szétkapkodták a termesztők által kínált mintegy hatvankilónyi szarvasgombát. A telektulajdonosok többnyire mellékfoglalkozásként foglalkoznak az ínyencséggel. A szezon első vásárán a nagybani értékesítéskor 400-600 euróba – 122 ezer-183 ezer forintba -, a kiskereskedelemben pedig 1000 euróba – 305 ezer forintba – kerül kilója.

Elnéptelenedés és vízhiány

A francia termelés visszaesését a falvaknak a második világháború utáni elnéptelenedésével magyarázzák. A szarvasgombának ezenkívül el kell viselnie a versengést más mikorrhiza társgombákkal (más növényekkel szimbiózisban élő gombák) is, amelyek az ő rovásukra terjeszkednek.

A klímaváltozás sem használ a szarvasgombának. „Az igen vízigényes szarvasgomba kissé az éghajlatváltozás fokmérőjének is tekinthető” az FTT elnöke szerint. 2008-ban tudományos konferenciát szerveztek az ágazat jövőjéről az általános felmelegedés tükrében. „Az ember először nem gondol rá, de a termelés csökkenése minden bizonnyal ennek a jelenségnek a hatása”.

A 2003-as nagy kánikula évében a természetes szarvasgomba termőhelyek háromnegyede eltűnt. Az ültetvényeken a fák kétharmadán-háromnegyedén nem termett gomba a következő években. Más, a szárazságot jobban tűrő gombafajták szorították ki a szarvasgombát.

A szarvasgomba-termesztők nem ülnek ölbe tett kézzel. „Évente 300-400 ezer fát ültetnek Franciaországban, azaz ezer hektárt vonnak be a szarvasgomba-termesztésbe” – mondta Jean-Charles Savignac. Így a rosszabb években húsz tonnával nagyobb termésre számíthatnak, míg ha semmit sem tennének, tíz tonnával kevesebb teremne.