Nehéz dolga van annak, aki a hazai gombatermelésről szeretne pontos képet alkotni, hiszen a főbb termelők ádáz harcot folytatnak piaci pozíciójuk megtartása és bővítése érdekében, ezért az általuk szolgáltatott adatok ellentmondanak egymásnak.
Az MTI-Press is többször próbálkozott az adatgyűjtéssel, majd megkereste a Budapesti Corvinus Egyetemen Győrfi Júliát, a Kertészettudományi Kar Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék tanárát. Amint előzetesen megtudtuk, Európában csak itt folyik egyetemi oktatás a gombatermesztésről.
– Az utóbbi kilenc-tíz évben folyamatosan csökkent a magyarországi gombatermelés. Ön miben látja ennek főbb okait?
– A kilencvenes években nagy volt a gombatermesztési kedv hazánkban, egyidejűleg a magyar gomba felvevő piaca, főleg Ausztriában és Németországban virágzott. A gombatermelők nagy összegeket öltek a gombakomposzt előállításba és az ezzel összefüggő technológiai fejlesztésbe. Viszont ezt nem követte az alapanyag termesztését biztosító technológia fejlesztése.
– Kifejtené az utóbbi kijelentését bővebben, hogy a nem szakmabeliek is értsék.
– Magyarországon hagyományosan a természetes vagy mesterségesen kivájt mészkőpincéket használják főleg csiperkegomba-termesztésre, ami bizonyos szempontból energiatakarékos megoldást biztosít, hiszen a bennük uralkodó klíma télen és nyáron közel azonos. Ezekben a pincékben a hatvanas évek elejétől polietilén zsákokban termesztik a csiperkét, aminek igen nagy az élőmunka igénye, és gyakorlatilag nem gépesíthető.
– Ilyen egyszerűek lennének az okok?
– Nem. Nagyon fontos megemlíteni Lengyelországot. Ők az ezredfordulótól szinte évről évre megduplázták a megtermelt mennyiséget, ráadásul jobb szerkezetű költségekkel képesek mindezt megtenni. Ezen kívül még az államtól is kapnak támogatást. Ilyen módon képesek voltak megvetni lábukat a legnagyobb európai piacnak számító Németországban. Ez nemcsak bennünket érintett érzékenyen, hanem a gombatermelő nagyhatalomnak számító Hollandiától is jelentős exportterületet hódítottak el.
Európában jelenleg a megtermelt mennyiséget tekintve Hollandia után a második helyen állnak a lengyelek, megelőzték a tradicionális csiperketermesztőket, a franciákat, németeket, spanyolokat és olaszokat. A lengyelek nem csinálnak titkot abból, hogy rövid időn belül az első helyre pályáznak Európában a csiperketermesztésben.
A számukra kedvező piaci lehetőségek miatt a beruházási kedv hirtelen megnőtt a gombaágazatban. A most épülő új üzemek a harmadik fázisú komposzt gyártására rendezkedtek be, sok új gombafarm is épült. A lengyel gomba egyre gyakrabban jelenik meg Oroszországban és a Skandináv országokban is. Anélkül, hogy részletesen belemennék a termelési költségeik elemzésébe, jellemzőként az egy órára eső szedési költséget említeném, amely átlagosan egy euróra tehető. Ez nagyon jónak mondható.
– Milyen piaci és egyéb hatással járt még a termelés hazai megtorpanása?
– Nálunk is, a világ többi országához hasonlóan, megfigyelhető a termelés koncentrációja. Az elmúlt években jó néhány kisebb csiperketermesztő végleg abbahagyta a termesztést. Magyarországon jelenleg öt csiperkekomposzt üzem van, többségük technológiája mára világszintűnek mondható. Az üzemekben egyre több harmadik fázisú komposzt készül, ami a termelés hatékonyságnövelésének egyik záloga. Ezt a komposztot elsősorban a teljesen klimatizált felszíni, holland típusú termesztő házakban lehet előállítani.
A hazai két csíraüzem – Demjénben és Dunaharasztiban – nemcsak a magyar termesztés számára biztosítja a szaporítóanyagot, hanem jelentős mennyiség kerül exportra a környező, de olyan távolabbi országokba is, mint például Oroszország, Törökország, Lengyelország. A friss csiperkegomba legfontosabb exportpiaca változatlanul Ausztria, míg a második helyen Németország, a harmadik helyen pedig Olaszország szerepel. A többi környező országba is eljut a magyar gomba. A hazai fogyasztást kizárólag magyar termesztésű gomba biztosítja.
– Ez azt is jelenti, hogy ha lassan is, de elindult az ön által hiányolt technológiai felzárkózás?
– Magyarországra még mindig a pincékben, hagyományosan történő termesztés a jellemző, de emellett egyre több holland típusú termesztő ház létesült. Ezekben a házakban túlnyomás és klimatizálás mellett harmadik fázisú komposztot használnak, amelynek a be-és kihordása, a takaróanyag felvitele célgépekkel történik. Az öntözést is géppel, programozva végzik. Minden gépesített, kivéve a szedést, amely szakszerű munkát igényel. Az élőmunkára rakódó költségek sem csekélyek, de ez köztudott Magyarországon. Nagy hátránya a magas beruházási költség.
Ugyanakkor a hazai csiperketermesztésben megjelent az úgynevezett negyedik fázisú komposzt is. A közérthetőség kedvéért: ez a komposzt úgy érkezik külföldről, hogy a takaróanyag felületén már megjelentek a kis termőtest-kezdemények, és ezekből néhány napi öntözés után szedésérett termőtestek fejlődnek az egységesített méretű, kis lábakkal ellátott ládákban, amelyeket felszíni épületekbe könnyen be lehet hordani. Ezen új lehetséges termesztési mód mellett erőfeszítéseket kell tenni a már korábban említett élő munka visszaszorítására, és ezáltal a termesztési költségek csökkentésére. Nem is beszélve a polietilén zsákok környezetterhelési hatásáról.
Forrás: eletmod.hu
