A gyapjas tintagomba (Coprinus comatus) termesztése és gasztronómiája

Áprilistól novemberig füves területeken, utak mentén, parkokban és művelt területeken, kertekben (kedvező időjárás esetén) gyakran találkozhatunk a feltűnő megjelenésű gyapjas tintagombával. Kevesen tudják, hogy ez a könnyen határozható gomba a legkiválóbb étkezési gombák közé tartozik. Jellegzetes külseje alapján mérgező fajokkal szerencsére nehéz összetéveszteni. Nevét onnan kapta, hogy a termőtest öregedésével a gombakalap sejtjeiben önfeloldódási folyamat játszódik le, és a beérett spóráktól feketére színezett, tintaszerű folyadék keletkezik.

A gyapjas tintagomba karcsú, 10-20 cm magas, gyűrűszerű gallért viselő, üreges tönkjén fiatalon tojás alakú, fehér színű kalapot hordoz, ami okker-barnás elálló pikkelyektől „gyapjas". A szakirodalom, a gombakedvelők és saját tapasztalatunk alapján is állíthatjuk, hogy fiatalon igen jóízű, a legkiválóbb csemegegombákkal is felveszi a versenyt. Ennek köszönheti, hogy számos kutató szakember és gombatermesztő kezdett termesztésével foglalkozni.

Termesztésbe vonását a hetvenes évek közepén kezdték el Dr. Volkmar Kindt és munkatársai az egykori NDK-ban, a diskani csiperketermesztő állomáson. A próbálkozás sikerrel járt, és hamarosan piacra dobták az első termesztett tintagomba-fajtát. Több külföldi kutató mellett Fritsche és munkatársai is foglalkoztak a nemesítésével Hollandiában. Új, értékes fajtákat akartak előállítani, ezért kereskedelmi és vad fajtákat kereszteztek egymással. Az ideális fajta nagy hozamú, szép termőtestű (világos színű, húsos kalapú), és hosszú az eltarthatósága. Ez utóbbi jelenleg is a legfontosabb nemesítési cél, mert a termőtest hamar elfolyósodik, és az értékesítést kockázatossá teszi. Sajnos a kísérletekben a hozam emelkedésével az eltarthatósági idő csökkent. Hazánkban a Zöldségtermesztési Kutatóintézetben (ZKI), Kecskeméten foglalkoztak a gyapjas tintagombával, és sikeresen termesztették 100 °C-on 1 óráig hőkezelt szalmán.

Tapasztalataink szerint szaporítóanyagának előállítása könnyű, a csiperkecsíra gyártástechnológiája megfelelő a gyapjas tintagomba számára. Törzstenyészetei könnyen fenntarthatók.

A termesztési alapanyagok tekintetében kevésbé igényes, mint a termesztett csiperke, bár az alapanyag összetétele és minősége itt is meghatározza a termésmennyiséget. A jelenleg forgalomban levő csiperkekomposztok, különböző szintetikus komposztok, hőkezelt szalma, sőt egyes szerzők szerint a dúsított fűrészpor is megfelelő alapanyag lehet. A kétspórás csiperkéhez (Agaricus bisporus) viszonyítva kevésbé érzékeny ammóniamaradványokra.

A gyapjas tintagomba termesztési módja nagyon hasonlít a kétspórás csiperke termesztéséhez. Egy lényeges különbség van, az, hogy a termőtestek kifejlődéséhez bizonyos mennyiségű fényre van szükség. Teljes fényhiány esetén a termőtestek rendkívül aprók és fejletlenek maradnak. Az átszövetés idején az optimális táptalaj-hőmérséklet 25 °C, a termő időszakban az optimális levegő-hőmérséklet 16-19 °C.

A beérett termőtestek sajnos igen hamar elfolyósodnak, ezért a szedés időpontjára és a tárolásra nagyon ügyelnünk kell. Hűtve, 4 °C-on sem tárolhatjuk általában 2 napnál tovább. Kísérletek történtek könnyebben tárolható fajták nemesítésére, de ezen a téren még nem sikerült átütő sikert elérni. Tapasztalataink szerint, ha a termőtesteket a teljes kifejlődés előtt szedjük le, akkor tovább tárolhatók. Egyes vélemények szerint hideg vízbe téve, hűtve jobban eláll. A gomba önbomlása előfőzéssel (blansírozással) megállítható, amivel szintén megnöveljük a tárolás idejét. Emellett konzerválható és fagyasztható, a fiatal gombákat vékony szeletekre vágva gyorsszáríthatjuk, illetve fagyasztva is száríthatjuk.

Figyelemre méltó kutatási eredmények születtek a tintagomba gyógyhatásával kapcsolatban. Kínai kutatók állatkísérletekben egyes rosszindulatú daganatfajták jelentős vagy 100%-os gátlását figyelték meg a gyapjas tintagomba kivonatával kezelt állatoknál. Másrészt az orvosi gyakorlatban használt antidiabetikumokkal azonos vércukorcsökkentő hatását mutatták ki. A kedvező hatás eléréséhez a cukorbetegeknek 10-20 g, kíméletesen szárított és porított gombát kell naponta valamilyen hideg ételbe keverve elfogyasztaniuk.

Jó íze, kedvező élettani hatása és könnyű termeszthetősége miatt a hobbitermesztők számára csak ajánlani tudjuk a termesztését. Ez a gomba igen változatosan elkészíthető, előszeretettel készítenek belőle töltött gombát, de egyszerű gombapörköltnek is kiváló. Elkészítés előtt a gombákat alaposan vizsgáljuk át, és amelyik elfolyósodásnak indult, azt dobjuk ki, mert gyomorrontást okozhat. Ez a tintagomba faj a legújabb kutatások szerint csak annyira elenyésző mennyiségben tartalmazza a koprin nevű anyagot, hogy alkohollal fogyasztva csak az arra érzékenyekben vált ki mérgezéséses tüneteket. Erről a saját tapasztalataink alapján is meggyőződtünk, de nem árt az óvatosság. Termesztéséhez sok sikert kívánunk!

Irodalom:

1. Fritsche, G. (1989): Nem az Agaricus családhoz tartozó ehető gombafajták fejlesztése és fenntartása. Der Champignonkultur 4.
2. Jan Lelley (1999): A gombák gyógyító ereje. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
3. Dr. Kovácsné dr. Gyenes Melinda (1986): Termesztéstechnológiai kísérletek gyapjas tintagombával. Gombatermesztési Tájékoztató 1.
4. Paul Stamets (1993): Growing gourmet and medicinal mushrooms. Ten Speed Press.
5. Szili István (1994): Gombatermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest.