Kaszálni lehet a vargányát a zalai erdőkben

Soha annyi vargánya nem termett még a zalai erdőkben, mint idén, de galambicából, nyúlgombából, valamint a sokak által szintén kedvelt keserű gombából is rengeteg akadt – állítják azok, akik gyakran járják a rengetegeket ízletes gombafajták után kutatva. Az ősz hasonló dömpinggel kecsegtet, már most látni, hogy a szintén az ínyencségek közé tartozó őzlábból is tetemes mennyiség várható.

A szerdai esőzést követően több tucatnyian járták a lenti környéki erdőket vargánya és galambica után kutatva. Az időjárás kifejezetten jót tesz a növénynek, a csapadékot követő felmelegedés miatt szinte azonnal felütötték a fejüket a földből. Nova mellett egy zalaegerszegi férfival találkozunk, aki útban hazafelé csak benézett az erdőbe, vajon érdemes lenne-e a hét végén egy hosszabb kirándulást tenni. Néhány kilométerrel odébb a lenti Kiss Lajos és felesége, valamint a szintén a Kerka-parti városban élő Horváth József parkol le, ők vödrökkel felszerelkezve vágnak neki a rengetegnek.

– Jól ismerjük az erdőt, szinte négyzetméterre pontosan tudjuk, hogy hol érdemes gomba után kutatni – mondja Horváth József. – Ezen a vidéken nagyon sok a vargánya, nemcsak a helyiek járnak ide, sokan érkeznek távolabbról is. A múltkor zalaegerszegiekkel találkoztunk, a gomba ugyanis távolabbról is sokakat vonz errefelé.

Az erdőt jól ismerő férfi hozzáteszi, a gombászás elsősorban szerencse kérdése. Néha egy fél óra elegendő ahhoz, hogy egy négyszemélyes család szükségleteit kielégítő vacsora vagy ebéd alapanyaga összejöjjön, máskor azonban két-három órát is el kell töltenie az erdőben. Az időt azonban nem sajnálja, hiszen üres kézzel még szinte soha nem tért haza.

– Amit összeszedek, azt nem fogyasztjuk el mindet azonnal, egy részét például mélyhűtőbe teszem – folytatja. – A vargánya szárítva is nagyon finom, van otthon egy kisebb kemencém, így viszonylag nagyobb mennyiséget össze tudok gyűjteni. Szükség is van erre, hiszen nagy a család.

– Talán sosem volt még ennyi gomba az erdőben, mint idén – folytatja Kiss Lajosné. – Azt mondják, a csapadékos nyárnak köszönhető mindez, hiszen a nagy páratartalom és a meleg együttes hatása csalogatja elő a földből. Jól emlékszem, az öregek is mindig azt mondták, hogy ha gőzölög az erdő, akkor érdemes gomba után kutatni.

Hernyék, Nova és Szilvágy térsége mellett Pördefölde is a gombában gazdag zalai vidékek közé tartozik. Itt futunk össze Kovács Istvánnal, aki ugyancsak vargánya után kutakodik, ám mint mondja, lassan itt lesz az őzláb időszaka is. Az idős férfi véleménye szerint ez az egyik legkedveltebb fajta, mégsem kedvelik sokan.

– Őzlábból készül a legízletesebb rántott gomba – magyarázza. – Aki a különlegességeket szereti, annak viszont a fekete tölcsérgombát ajánlom, annak ugyanis nagyon finom, kissé pikáns íze van. Sokan nem is tudnak róla, azért nem keresik, mások pedig egyszerűen észre sem veszik, hiszen beolvad a környezetbe.

– A gyermekkoromban, 1967-ben volt utoljára ennyi gomba az erdőkben, azóta nem emlékszem ekkora mennyiségre – válaszolja kérdésünkre Kovács Gyula pórszombati erdész. – Hogy ennek mi lehet az oka, azt nem tudhatjuk. Mindenki sejt valamit, s talán valóban van az időjárásnak köze hozzá, ám pontosan nem meghatározni.

A vonatkozó törvény szerint az állami erdőben vadgyümölcs, gyógynövény és gomba szabadon gyűjthető, a jogszabályban csupán mennyiségi korlát van, az egyéni szükségletet nem haladhatja meg az összeszedett mennyiség. Ez amolyan gumiparagrafusnak számít, hiszen az egyéni szükségletet sokan sokféleképpen értelmezhetik.

A nagykanizsai vásárcsarnokban bőséges a felhozatal gombából – bár a naponta behozott mintegy 100-150 kilogramm mennyiség villámgyorsan elfogy, így a késő délelőtti órákban már csak nagy szerencsével találni. Aggodalomra semmi ok, a Kanizsát övező erdőkben a sok eső nyomán szinte folyamatosan nő a gomba, van utánpótlás tehát elég. Aki akar, akár maga is nekivághat – persze ez esetben nem árt, ha néhány alapszabályt betart. Ezek közül az első és legfontosabb: a szedett gombát mindig mutassuk meg gombaszakértőnek!

– A vásárcsarnokba naponta mindig ugyanaz a 10-15 ember hoz gombát árusítani, ők már szinte profi módon ismerik a gombákat, legalábbis azokat, amelyeket rendszeresen gyűjtik – tudtuk meg Gyöngyösi Csabánétól, a VIA Kanizsa Nonprofit Zrt. gomba-szakellenőrétől. – Természetesen a gombájukat átvizsgáljuk, majd később, a nap során is rendszeresen ellenőrizzük a standon őket, úgyhogy tőlük maximálisan biztonságosan lehet vásárolni.

Ami az árakat illeti, a mostanában sűrűn előforduló szegfűgomba és a vargánya kilóját egyaránt 2-2 ezer forintért kínálják. Ennél valamivel drágább, 3 ezer forint a sokkal finomabbnak tartott rókagomba kilogrammonkénti ára. Természetesen a nagykanizsai gomba-szakellenőrökhöz nem csak azok fordulnak, akik el akarják adni a szedett gombát.

– Sajnos a hobbigombások nem mindig tartják be azt a szabályt, hogy minden fajtát külön edénybe szedjünk – tette hozzá Gyöngyösi Csabáné. – Márpedig náluk előfordul, hogy mérges gombák is kerülnek a szatyorba, mostanában a legtöbbször sárguló csiperkét, illetve világító tölcsérgombát hoztak be. Utóbbi nagyon mérgező, előbbi szerencsére már főzéskor olyan büdös szagot áraszt, hogy nem is lehet megenni. Galócát még nem láttunk, de hánytató-, illetve csípős galambicát már igen – ezek nevükhöz méltóan komoly gyomorbántalmakat okoznak.

Amennyiben valaki gombaétel fogyasztása után hasonló tüneteket észlel magán, haladéktalanul forduljon orvoshoz – tanácsolta dr. Bicsák György, a nagykanizsai Kanizsai Dorottya Kórház sürgősségi betegellátó osztályának szakorvosa. Mint leszögezte, otthon nem nagyon tudunk magunkon segíteni. A legtöbb mérges gomba éppen hányingert, hányást és hasmenést vált ki az emberi szervezetből, ennek köszönhetően a méreg nagy része kiürül – ám mindez jelentős folyadékveszteséggel járhat, melyet kórházi körülmények között lehet gyorsan pótolni, megakadályozva a kiszáradást.

– Tizenhét évig mentőztem, az idő alatt 3 gombamérgezéses esettel találkoztam. Idén pedig már a Kanizsai Dorottya Kórházban láttunk el egy beteget, aki véletlenül szürke döggombát evett, mely komoly hányást okozott. Infúzióval gyorsan helyrehoztuk – magyarázta dr. Bicsák György. – Egyszerűbb gombamérgezéses eseteket egyébként 1-2 napos kórházi kezeléssel meg lehet gyógyítani. A gyilkos galóca sokkal súlyosabb eset, akár még májátültetésre is szükség lehet, tehát ha valakiben csak a gyanúja felmerül, hogy ilyen gombát fogyasztott, azonnal forduljon orvoshoz.

Nem csak az őzgerinc, az őzláb is finom

„Profi” gombaszedők körében afféle alapszabály, hogy nem árulják el a kedvenc területüket. Súlyosan vétek hát ez ellen, amikor elárulom: az újudvari hegyen történt jó pár évvel ezelőtt, hogy szüleimmel piknikezni érkeztünk a tévétorony lábánál elterülő tisztásra. S hogy ne csak együnk, hanem mozogjunk is, elővettük a labdát – melyet aztán egy szép hosszú íveléssel sikerült belőni a közeli erdőbe. Utánaeredve pazar látvány tárult a szemünk elé: több száz nagy őzlábgomba várta a „szüretelést”. Skodánknak még a hátsó ülése is tele lett a zsákmánnyal. Akkor tanultam meg, hogy a gombát nem csak megenni élvezetes, hanem gyűjteni is.

Forrás: Zalai Hírlap