A napokban a Szabad Föld hasábjain jelent meg egy interjú a törökbálinti gombatermesztésről, íme a cikket teljes terjedelmében közöljük:
A törökbálinti pincékben a csiperke havas táj, a barna laska virágtenger. Gazdájuk már kilencévesen gombatermesztésben dolgozott, s volt idő, mikor ő látta el a fél országot. Onestyák Lajos 69 évesen döntött úgy: a lányának átadott családi vállalkozásuk palettáját jövőre gyógygombákkal is bővíti. A pincékben szigorú a higiénia, ha az ember behurcolt penészspórával megfertőzhet egy egész tenyészetet.
– Gyilkos, aki hámozza a gombát! A magyar ember pásztor őseitől megörökölte, tévesen, hogy hámozva ehető lesz némelyik mérges gomba, így aztán még a termesztett gombát is hámozzuk. Ezzel aztán kidobjuk a héjban felhalmozódott vitaminokat, nyomelemeket, ásványi anyagokat – tudjuk meg házigazdánktól. A közel tízezer négyzetméteres telep pincéiben ma fehér és barna csiperkét meg laskagombát termesztenek. Laskából még piros és sárga színű is van…
– Itt heti szinten már csak pár tonna a termés – mondja Onestyák Lajos. – A Kádár-korszak végén 30 ezer négyzetméteren még heti 80- 100 tonnát termesztettem. A gomba zöme akkor is, ma is külföldre ment, megy. Elméletileg a világ minden tájára, valójában főleg az osztrák és német piacra. Ami itthon marad, a helyi termelői piacon s a pesti nagybanin termelői áron kel el. A fehér csiperke kilója 400, a barnáé 500, a laska 600-700. Üzletekben az ár ennek a duplája, mindig a termelőé a legkisebb haszon.
– Miért zsugorodott így össze a gombabirodalom?
– Több okból. Ma már nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Másrészt nincs munkáskéz. Még erre a kicsire sincs. Gombát termeszteni folyamatos fizikai munka. Tudom, mert fiatal koromtól mostanig napi 16 órákat dolgoztam. Nincs se hétvége, se ünnepnap. Ma hirdetéssel keresünk embereket, még Ukrajnából is. Betanítjuk, bejelentjük, jól megfizetjük őket, de egy idő múlva a hajlongástól kidőlnek, lelépnek. Az a nagy baj, hogy a fizikai munkának ma már szinte sehol nincs becsülete! Részben emiatt hagytam fel a komposzttermeléssel is. Ma megveszem, de régen heti 800 mázsát gyártottam. A csiperkének lótrágyából, a laskának szalmafélékből. Aztán, ahogy a környék beépült, a „trágyaillat” se bizonyult emberbarátnak.
– Mikor jött képbe a gyógygomba?
– Pár éve, amikor Barbara lányom gyógygombából írta a diplomamunkáját. Így ennek termesztése, marketingje jövőre az ő kezébe kerül. Én addig megépítem a laboratóriumot, ahol ehhez a gombakomposztokat előállítjuk. De a gyógygombákról inkább a lányom beszéljen.
– Nagyon sok gyógygomba van – mondja Barbara –, bár nálunk még kevésbé ismertek. Kezdeném a shiitakéval, amit Kínában, Japánban már kétezer éve ismernek, világszerte termesztik-fogyasztják a jó íze és immunerősítő, vérnyomás- és koleszterincsökkentő hatása miatt. A legtöbb gomba erősíti az immunrendszert, de mindnek van más hatása is. Én a porított pecsétviaszgomba főzetét iszom: a parlagfűre olyan allergiás voltam, hogy szteroidokat szedtem, ez a gombától megszűnt. A pecsétviaszgomba a kemoterápia mellékhatásait is enyhíti. Apu 2-es típusú cukorbeteg, neki a tintagomba javallott. A gyapjas tintagombát nemcsak enni jó, kivonata gátolja a rákos sejtek burjánzását. A süngomba az Alzheimer-kórt lassítja. A lényeg: a gyógygombák orvosi kezelések kiegészítői. Rokonoknak pár fajtát már ma is nevelgetünk, ehhez apu Gödöllőről vesz gombacsírát. De ha a termesztés beindul, apu a csiperkéről, laskáról se mond le, hiszen ő szimbiózisban él a gombákkal.
Forrás: Szabad Föld
