Megrendülve tudatjuk, hogy dr. Balázs Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Kertészettudományi Kar Zöldség- és Gombatermesztési Tanszékének professor emeritusa, a hazai kertészet kiemelkedő alakja, életének 91. évében, súlyos betegséget követően 2016. február 8-án elhunyt.
Balázs Sándor 1925-ben Szegváron született, középiskolai tanulmányait Szentesen végezte. 1952-ben szerzett mezőgazdász diplomát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, még ebben az évben a Kertészeti Egyetem jogelődjénél a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Zöldségtermesztési Tanszékén tanársegédnek nevezték ki. 1955-től adjunktusa, 1959-től egyetemi docense, 1982-től pedig egyetemi tanára az intézetnek. 1972 és 1993 között a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutatóintézet vezetője, majd főigazgatói beosztása mellett 1983-tól, 1995 évi nyugdíjba vonulásáig a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Zöldségtermesztési Tanszékének vezetésével is megbízzák.
Első kutatási területe a zöldségtermesztő tájak elemzése volt. A termesztéstörténet, a termesztési módok, a helyi fajták feltérképezése érdekében 1952 és 1960 között Szentes és Gyula környékén, Cegléd és Nagykőrös vidékén, a Csepel-szigeten, valamint a csányi körzetben végzett felméréseket, munkájáért 1959-ben egyetemi doktori címet érdemelt ki. Munkásságának második szakasza az 1960-as évekre tehető. Az egyetemi kísérleti telep zöldségtermesztési részlegének vezetőjeként a hajtatási kísérletek felelőse, illetve szervezője volt. Az itt végzett, paprika fényigényével és a fényhatással kapcsolatos kutatási eredményeiért, azoknak a zöldséghajtatási gyakorlatban történő bevezetéséért a mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozatot ítélték számára. A hajtatás kapcsán, a növényházak és egyéb hajtató berendezések gombatermesztésre való hasznosítási lehetősége a hatvanas években vetődött fel, ekkor került közvetlen kapcsolatba a gombákkal, a gombatermesztéssel, amely későbbiekben tudományos és oktatási munkásságának fő területévé vált.
Szakmai életútjának harmadik, szakasza 1972-ben kezdődött, amikor Balázs Sándort a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet igazgatójává nevezték ki. Irányításával négy év alatt az intézet jelentős szervezetfejlesztésen esett át. A meglévő kecskeméti és kalocsai kutató állomások mellé a szentesi és makói telepeket, majd a Kertészeti Kutató Intézet budatétényi osztályát az újmajori teleppel együtt egy önálló állomásként integrálta. Így 600 alkalmazottjával, azon belül 60 kutatójával az Intézet a hazai zöldségtermesztés meghatározó szereplőjévé, nemzetközileg is versenyképes innovációs intézménnyé vált. A fő profil a nemesítés volt, de jelentős munka folyt a technológiai fejlesztés és a külföldi eredmények adaptálása területén is. Balázs Sándor által vezetett Zöldségtermesztési Kutató Intézet tevékenységét nemcsak hazai szinten díjazták fontos kitüntetésekkel, az eredmények nemzetközi viszonylatban is számos elismerést váltottak ki.
Irányításával a 70-es évek közepétől megindult a gombatermesztési kutatások keretében a korábban nem termesztett gombafajok kultúrába vonása, szaporítási és termesztési eljárásainak, így a laskagomba-termesztés technológiájának kidolgozása is. Ezzel kapcsolatosan munkatársaival több, nemzetközi szinten is újdonságnak számító szabadalmi eljárást dolgozott ki. Munkássága negyedik szakaszában a 80-as évek közepétől, a kutatóintézeti vezetői munka mellett félállásban a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Zöldségtermesztési Tanszékének vezetését is ellátta. 1992-től teljes munkaidőben visszatért a tanszékre, s a szakma akkori igényei szerint átdolgozta a zöldségtermesztési oktatás tematikáját, lehetőséget adott kutatók, termesztési szakemberek, külföldi előadók egyetemi előadások keretében történő megnyilvánulására. 1993-ban vezető szerepe volt a kertészettudományi PhD képzés előkészítésében, és az első négy doktorképzési programunk sikeres akkreditálásában.
Nagy figyelmet fordított a termesztő szakemberek továbbképzésére. A tanszéken, illetve a tangazdaságban szervezett tanfolyamok, gyakorlati bemutatók és maga az újszerű szaktanácsadási munka egész Európában egyedül álló volt. A szakmai pálya ötödik szakasza lényegében a professzor emerituszi időszakkal esik egybe. Munkatársaival a tanszéken megújították a gombaismereti oktatást és a gombakutatási infrastruktúrát. Egyre gyarapodó PhD hallgatói körrel és nyertes pályázatok segítségével új irányokat céloztak meg a kutatásban. A kutató munka mellett a professzor úr figyelme a kertészet egészére is kiterjedt. A kertészeti felsőoktatás minden változását nagyfokú igényességgel követte, e tekintetben a mindenkori dékánok bölcs tanácsadója. A PhD iskola tevékenységében a Doktori Iskola Tanács tagjaként haláláig aktívan részt vett. Szabadalmai mellett jelentős volt a szakírói tevékenysége, amely hazánkban és külföldön is ismertté tette. Több száz publikáció szerzője, amelyet magyar, német és angol nyelven jelentettek meg. Önálló és társszerzőkkel 16 szak- és tankönyvet adott ki. Munkásságát számos szakmai elismeréssel és kitüntetéssel jutalmazták, amelyek közül az Állami Díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetés és az Akadémiai Szabadalmi Nívódíj külön említést érdemel.
Búcsúztatására 2016. március 1-jén, 11:15 órakor a Farkasréti temetőben kerül sor.
